Az egész létezés és minden hozzá kapcsolódó ismeret a TUDATban van strukturálva.
A tudatnak van egy egyetemes dimenziója - amelynek kiáradásából a megnyilvánult világ anyag-tér-idő valósága létrejött -, és egy egyéni vetülete: az ember, akinek tudata az előbbi képére és hasonlatosságára teremtetett.
Mivel valódi természetét minden létező kölcsönhatásaiban fedi fel, a Tudat önmegismerése is közvetetten zajlik. Egyetemes és egyéni vetülete - a makrokozmosz és a mikrokozmosz - közé beékelődik a kozmosz anyag-tér-idő valósága, amely a Tudatban rejlő energia-minőségek megnyilvánulásának, testet öltésének színhelye.
A létezés egyszerre anyagi és szellemi természetének felfogására, a világegyetemet egybefűző rend törvényszerűségeinek megtapasztalására 7 érzékszerv áll a rendelkezésünkre.
5 érzékszerv, mely az anyag-tér-idő valóságnak alávetve - a konkrétabbtól az áttételesebb idegingerületi mód felé haladva - a szubjektivitás korlátai közt érzékeli a világegyetem materiális részét:
1. a tapintás (a közvetlen környezet legdurvább érzékelése), 2. az ízlelés (még mindig anyagi, bár már kifinomultabb érzékelés, de messze kevésbé differenciált, mint a) 3. szaglás (amelynél illékony anyagok molekuláris információ-átvitele zajlik). 4.A hallás (esetében már nem anyagi hordozó, csupán rezonancia-alapú információ-átvitel zajlik), 5. a látás (pedig az akár fényévekről érkező látvány finom észlelését teszi lehetővé).
A látás - akármilyen kifinomult érzékelésről van is szó -, még mindig a valóság anyagi természetének az érzékelését teszi csak lehetővé. A valóság lényegi összefüggéseit nem a szem látja, hanem a TUDAT. A szem sokkal inkább „a lélek tükre”. A tudat szintjétől és valósághoz való kapcsolódásának minőségétől függ a valóság értelmezése.
Van 2 további - jelenleg látens képességként számon tartott, aktiválódásra váró (szervi szinten belső elválasztású mirigyekhez köthető) - megismerő képességünk, amely nincs alávetve a mindennapi tudatot korlátozó anyag-tér-idő valóságnak:
6. érzék az agyalapi mirigyhez kötött INTUICIÓ ("belső szem"= hipofizis)
7. érzék a tobozmirigyhez társított TELJES TUDATMEZŐs KAPCSOLÓDÁS (epifizis = ’’fizikai világ feletti’’).
A „tökéletes ismeret”, e látomásszerű, látnoki megismerés gyümölcse, amely az anyag-tér-idő korlátoktól függetlenül egyszerre képes érzékelni a teljes TUDATMEZŐt. Mivel túl van a szavakon, nehezen verbalizálható, fogalmi gondolkodásra alig lefordítható, leginkább csak képekben közölhető.
A megismerésnek ez a képessége fordítottan arányos az anyaghoz való kötődéssel és egyenesen arányos a lét teljességéhez való kapcsolódással: minél kevésbé anyagba kötött a tudat, és minél szélesebben kapcsolódik a létezőkhöz, annál alacsonyabb energiaszinten képes minél szélesebb Tudatmezőt érzékelni.
A megismerésnek ez a képessége fordítottan arányos az anyaghoz való kötődéssel és egyenesen arányos a lét teljességéhez való kapcsolódással: minél kevésbé anyagba kötött a tudat, és minél szélesebben kapcsolódik a létezőkhöz, annál alacsonyabb energiaszinten képes minél szélesebb Tudatmezőt érzékelni.
A valódi megismerés kulcsa tehát a minél átfogóbb ugyanakkor kötődés-mentesebb kapcsolódás.
A RACIONÁLIS GONDOLKODÁS egyik korlátolt megismerési képességű tudatfunkciónk, amely nem tesz képessé az 5 érzék által megtapasztalható valóság anyag-tér-idő korlátai közül való kiszabadulásra.
Egyszerre szkeptikus (mind a kinyilatkoztatást, mind a tapasztalást leértékelő) és biztonságra törekvő (a létezést fogalmilag elemző és rendszerelvű, logikus oksági viszonyokra redukáló). A teljességnek csak részleges megismerésére képes. Alkalmas viszont a megszerzett ismeretek rendszerezésére.
Mivel az ÚSZÁSnál a fennmaradást és előrehaladást elősegítő törvényszerűségek TEST-TUDATOS felismeréséig és egy ergonómiailag hatékony mozdulatsor bevéséséig egy alapvetően nem otthonos közegben kell eljutnunk, a megszokott szárazföldi közeghez kötődő "racionális" meggyőződések jelentős része még kiindulási pontként sem használható.
EDZŐinktől - akiknek az átúszott évek során bőven volt alkalma az úszás törvényszerűségeinek testtudatos megtapasztalására -, annak a racionális elemző munkának az elvégzését várjuk, amely a célok, részcélok, feladatok megjelölésével keretet és fejlődési ívet adva lehetővé teszi számunkra, hogy az így megszülető bizalom és ráhagyatkozás légkörében saját intuitív, TESTTUDATos megismerési utunkat végigjárjuk.
Az ő munkájuk takarítja meg a felesleges sötétben tapogatózást, a magányos tanulás számtalan felesleges tévútjának bejárását.
Az EDZÉS valójában figyelemirányító eszköz:
a rendszeres edzés strukturált idejében a prioritások megszabásával, a célgyakorlatok kiválasztásával és a célhoz vezető út megtervezésével a test-tudatos gondolkodás és megismerés folyamata válik szabályozottá, fegyelmezetté, dinamikussá, és hatékonnyá.
A komfort-zóna határain belül nincs fejlődés, csak a biztonság hamis ígérete.
Az edzőink által szabott, egyszerre megtisztelő és motiváló célkitűzések segítenek túl bennünket fizikai és tudati komfort-zónánk szilárdnak vélt határain, hogy a fizikai erőkifejtést követő jóleső fáradtság közepette újra meg újra átélhessük „a világ megint a helyére került” és a „valójában minden rendben van” élményét.
Ez mind nagyon szép és jó, amit ide leírtál, de ez sem recept semmire.
VálaszTörlés17 évig volt-versenyúszó úszó edző ismerősöm (ráadásul hát úszó volt) nem tudja megcsinálni, hogy mikor arccal fölfelé van a víz alatt, akkor buborékfújás nélkül tartsa kint az orrából a vizet (egyensúlyt teremtve a levegő és víz között)... Egy másik ismerősöm, aki még úszni se tud rendesen, életében nem úszott még hobby szinten sem, az pedig minden esetben meg tudja csinálni, ha úgy kerül a víz alá. :-) Jómagam hobby úszó voltam, imádtam a sportot, igaz sosem úsztam klubban, de mindig feltöltött az úszás. Viszont rengeteget gyakoroltam fent említett dolgot, soha sem sikerült, akár hányszor próbáltam életem során. Ez az edző ismerősöm is azt mondta, hogy vannak olyan emberek, akik ezt a dolgot egyszerűen nem tudják megcsinálni. Pedig a legtöbben meg tudják, a legtöbb (átlag!)embernek semmilyen pozícióban nem megy az orrába víz a víz alatt és ehhez nem kell pazarolniuk a levegőt... Bent tudják tartani az orrukban azon a nyomáson, hogy egyensúlyozzon a bemenni akaró vízzel...
Ja, abbahagytam az úszást ez miatt teljesen, mint sportot. Hogy miért? Mert így értelmetlen, ha nem teljesedhetsz ki. Az úszás valójában az egyetlen sport, amiben nem teljesedhetsz ki, mert nem létezik még egy olyan sport, amelyben átlag emberek egy alapképességgel rendelkeznek, míg egy élsportoló / volt élsportoló nem rendelkezik vele.
Az úszást emiatt nevetségesnek gondolom teljesen. Én nekem az volt az álmom, hogy kiteljesedhetek a vízben és meg lehet minden képességem. Nem összekeverendő a kiteljesedés a tökéletességgel. Nem akarok tökéletes technikával úszni. Csak az alapokkal szeretnék rendelkezni, de ha fiziológiailag egy alapképesség egy sportban nem minden ember számára elérhető, akkor szerintem el kell fogadnunk, hogy vannak, akik nem valóak vízbe, nem mindenkinek jó az úszás, nem mindenkire van jó hatással, nem mindenkinek hoz kiteljesedést és tökéletesedést sem.