Molnár Imre vagyok, az Úszó-barátok blog szerzője és az azonos nevű amatőr úszóklub alapítótagja.
Mindkettőt az úszás iránti töretlen lelkesedés, és ha úgy tetszik, egy önmagammal szembeni adósság rendezésének vágya szülte.
Dolgos, nagy munkabírású és a végtelenségig becsületes szülők gyermekeként olyan családban nőttem fel, ahol a családi értékrend nem sorolta a sportot a valóban érdemszerzőnek tekinthető tevékenységek közé. A gyermekkoromban olyannyira vágyott úszóklub-tagság tehát - a versenyúszás minden jó és rossz téteményével egyetemben - elmaradt.
Mint sok úszóolimpikon élete bizonyítja, az éveken keresztül spártai fegyelemmel végzett heti 100 km-es úszás sok mindent kivesz az emberből és most utólag azt kell mondjam: számomra így versenyzés nélkül megmaradhatott mindaz, amit talán útközben elhagytam volna: az úszás iránti szeretet.
Mindezen túl, az Úszó-barátok S.C. szervezésébe egy olyan életszakaszban fogtam, amikor fölös energiáimat közösség-építésbe akartam fektetni, szolgálni-akarásból, nem megélhetésből, ha úgy tetszik, úri kedvtelésből.
A tagtoborzó hirdetéseknek egy éven keresztül a Pál Feri, Teljes Életért Alapítvány adott otthont, fogadókészségük és támogatásuk segítette a kezdeti lendületet, hogy a jószándék és a befektett munka gyümölcse eljuthasson a címzettekhez.
Ezt a blogot az Úszó-barátok S.C. tagjainak szánom, akikkel az elmúlt egy esztendőt együtt úszhattuk végig. Nekik szeretném könnyen hozzáférhetővé tenni az eddig levelezés keretében összefoglalt gondolatokat, úszás-technikai vázlatokat. A vázlatok nyersanyagát magyar, amerikai, spanyol és francia szakmai oldalak adják. Mindamellett a tévedés és átértékelés jogát fenntartva szívesen veszem visszajelzéseiteket, úszással kapcsolatos meglátásaitokat.
A blog technikai kivitelezése Bender Zília munkáját dicséri. Ezúton is köszönöm neki a közös munkát, realitásérzékét, értékes észrevételeit és kitartását, amelyek eredményeképpen a blogot jelen formájában láthatjátok.
Mint sok úszóolimpikon élete bizonyítja, az éveken keresztül spártai fegyelemmel végzett heti 100 km-es úszás sok mindent kivesz az emberből és most utólag azt kell mondjam: számomra így versenyzés nélkül megmaradhatott mindaz, amit talán útközben elhagytam volna: az úszás iránti szeretet.
Mindezen túl, az Úszó-barátok S.C. szervezésébe egy olyan életszakaszban fogtam, amikor fölös energiáimat közösség-építésbe akartam fektetni, szolgálni-akarásból, nem megélhetésből, ha úgy tetszik, úri kedvtelésből.
A tagtoborzó hirdetéseknek egy éven keresztül a Pál Feri, Teljes Életért Alapítvány adott otthont, fogadókészségük és támogatásuk segítette a kezdeti lendületet, hogy a jószándék és a befektett munka gyümölcse eljuthasson a címzettekhez.
Ezt a blogot az Úszó-barátok S.C. tagjainak szánom, akikkel az elmúlt egy esztendőt együtt úszhattuk végig. Nekik szeretném könnyen hozzáférhetővé tenni az eddig levelezés keretében összefoglalt gondolatokat, úszás-technikai vázlatokat. A vázlatok nyersanyagát magyar, amerikai, spanyol és francia szakmai oldalak adják. Mindamellett a tévedés és átértékelés jogát fenntartva szívesen veszem visszajelzéseiteket, úszással kapcsolatos meglátásaitokat.
A blog technikai kivitelezése Bender Zília munkáját dicséri. Ezúton is köszönöm neki a közös munkát, realitásérzékét, értékes észrevételeit és kitartását, amelyek eredményeképpen a blogot jelen formájában láthatjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése