MedenCELEBjeink

Bender Máté - MedenCELEBjeinknek

Szólásra nyitom az ajkam,

derűs nedű poharamban,
tósztot
mondok,

Körülöttem úszótársak,
szívükben száz új szó támad,
de mind
szerint,

Ha jól tudom, és mondhatom,
önmagában még szorgalom
nem vitt
mennyig,

Kellenek még értő szemek
s szavak, mik stílust töltenek
belénk,
e tényt

Igazolják s öntözgetik,
amint az erőnkből telik,
bátran,
hárman,

Anikó, Orsi és Tamás,
köszönjük, és ha néha más
látszott,
ráncot

Ne rójon homlokotokra,
minket csak a hosszok sodra
kínzott,
s itt-ott

Gyűrött szemmel vizet nyelve
lógott mindünk orra-nyelve,
de így,
e híd

Rögös ívén jutunk tovább,
elkoptatunk sok uszodát,
minden
vízben

Mint a halak, úgy élhetünk,
s ezért nektek zeng énekünk
hálát,
hálát.

De mielőtt ez ünnepen
itókámat eltüntetem,
kell még
emlék,

Emlékszünk? Kérdőjel-arcok,
riadtan álltunk a csarnok
előtt,
de jött

Egy higgadt hang, s úgy szólt hozzánk,
mintha régi úszók volnánk,
pedig
ez itt,

E csepp sereg csak merész volt,
és nem ismert még vezényszót,
csak úgy
aludt,

Szunnyadt bennük a vágy, vizet,
nem tudták, hogy hová vihet
e vágy,
dehát

Bíztak, és jutalmuk meglett,
tudnak gyorsot, hátat, mellet,
meg szép
lepkét,

Pardon, pillangót is, végül
belejöttünk mind, s egyként ül
a nagy
csapat,

És mesterik mellett éltet
egy hőst, kit dicsér itt még egy
utsó
új szó,

Mert ő bizony, fontos alany,
aki nélkül bizonytalan
a part.
A dalt

befejezni sosem késő,
következzék versem végső
ríme,
íme:

                                  Imre